Flotációs reagensek alkalmazási és vegyi adagolási technológiai útmutatója
I. A flotációs reagensek áttekintése
A szennyvízkezelés a flotációs reagensek használatától függ. Elősegítik a szennyvízben lévő lebegő szilárd anyagok és kolloid anyagok adszorpcióját, pelyhesedését és ezt követő elválasztását, lehetővé téve a szilárd-folyadék elválasztást. A flotációs reagensek fő kategóriái a következők:
1. 
Szervetlen koagulánsok: Ilyenek például az alumínium-szulfát, a vas-klorid és a polialumínium-klorid (PAC).
Ezek a szerek főként pozitív töltést adnak a szennyvízben lévő negatív töltésű kolloid részecskék semlegesítésére, és nagyobb pelyheket képeznek.
2. Szerves polimer flokkulálószerek: A természetes módosított polimer pelyhesítő szerek (pl. kitozán), valamint a szintetikus polimer flokkulálószerek (pl. poliakrilamid, PAM) ide tartoznak. Hosszú láncú molekuláris szerkezetük hatékony, mivel áthidalja és befogja a lebegő részecskéket, hogy stabil pelyheket képezzenek.
3. Kompozit flokkulálószerek: Megosztják a szervetlen koagulánsok és a szerves polimer pelyhesítő szerek előnyeit, de erősebb flokkulációs teljesítményük és szélesebb körű alkalmazhatóságuk.
4. Koaguláló segédanyagok: Például aktivált szilícium-dioxid és nátrium-poliakrilát, amely fokozza a koagulációs hatást, javítja a pelyhes szerkezetet és javítja a flotáció hatékonyságát.
II. Adagolási módszerek
A flotációs reagensek adagolásának módja közvetlenül befolyásolja a kezelés hatékonyságát, és befolyásolja a kezelés költségeit is. A gyakori adagolási módszerek a következők:
1. Száraz adagolás: Az adagoló berendezés közvetlenül diszpergálja a száraz por reagenseket a szennyvízbe. Ezt a módszert, bár kiválóan alkalmas kis léptékű kezelésre vagy gyors reagálású helyzetekre, nem szabad megfeledkezni, mivel hajlamos a por szétszóródására.
2. Nedves adagolás: A reagensek szennyvíztisztító rendszerbe történő pontos adagolása egy adagolószivattyú használatával érhető el, ahol a reagenseket vízben oldva meghatározott koncentrációjú oldatot készítenek. Ezzel a módszerrel egységes adagolás, valamint pontos kontroll érhető el.
III. Keverőberendezések típusai
A keverőberendezés biztosítja, hogy a reagensek alaposan összekeveredjenek a szennyvízzel. A keverőeszközök gyakori típusai a következők:
1. Adagolórendszer:
Automatikus polimer adagoló rendszer: (Termékoldalunk) Más néven nagy hatékonyságú automatikus polimer-előkészítő adagolóegység, amely folyamatosan képes polimer oldatot készíteni és dobni. Folyamatosan és hatékonyan képes befejezni a polimer kémiai kombinálását és keverését, így homogén és aktivált oldatokat kap.
Kézi vegyszeradagoló rendszer: (Termékoldalunk)Főleg oldatkeverő tartályból, keverőből, adagolószivattyúból és tartókeretből áll (amely a felhasználó egyedi igényei szerint konfigurálható). A rendszer a keverőtartályban készíti elő a szükséges vegyszeroldat koncentrációt, ahol a keverőgép alaposan összekeveri, majd az oldatkeverő tartályba továbbítja.
2. Csővezetékes keverők: Keverőket szereltek be egy csővezetékbe a szennyvíz és a reagensek szennyvízkezelési folyamatokban való keverésére a reagensek szennyvízzel való hatékony és gyors összekeverése érdekében. Az alapos keveredés az áramló szennyvíz kinetikus energiájának felhasználásával történik, ami viszont a reagens egyenletes és gyors feloldódását vagy reakcióját eredményezi a szennyvízben.
IV. Az adagolás kiszámításába beletartozó tényezők
Az adagolási mennyiségek kiszámításához különféle tényezők figyelembe vétele szükséges, többek között:
1. Szennyvíz minősége: A flotációs reagensek adagolását nagymértékben befolyásolják olyan tényezők, mint a lebegőanyag-koncentráció, a kolloidtartalom, a pH és a víz hőmérséklete. Például a kezelés hatékonyságának fenntartása érdekében több reagens adagolásra van szükség nagyobb koncentrációjú lebegő szilárd anyagok esetén.
2. A reagensek típusa és teljesítménye: A különböző reagensek különböző dózistartományokkal és hatékonysággal rendelkeznek, a tisztított szennyvíz tulajdonságaitól, céljától és körülményeitől függően.
3. Keverési és reakciókörülmények: A keverési erősség és a reakcióidő kritikus tényezők, amelyek befolyásolják a flokkulációs hatást, és mindkettőről ismert, hogy a legfontosabbak a reagensek optimális teljesítménye szempontjából.
4. Folyamat- és berendezéstervezés: Ezen kívül az oldott levegő rendszer típusa és a flotációs tartály kialakítása is befolyásolja az adagolási igényeket.
V. Számítási képletek és módszerek
Az adagolási mennyiségek kiszámításának általános módszerei a következők:
1. Tömegarányos módszer: A szennyvízminták lebegőanyag- vagy kolloidtartalom szerinti elemzését foglalja magában, a szükséges reagensmennyiség későbbi empirikus képletekkel történő meghatározásához.
2. Térfogatarányos módszer: A szennyvíz térfogatától és a szennyvíz szennyezőanyag-koncentrációjától függően ez a módszer kiszámítja a szükséges adagolási mennyiségeket.
3. Empirikus képlet módszer: Az adatok és a kiterjedt üzemeltetési tapasztalat gyakorlati adagolási mennyiségek levezetését is lehetővé teszik.
VI. Adagolás-beállítási stratégiák
Az adagolási mennyiségek a gyakorlatban a kezelési teljesítménytől, az üzemeltetési költségektől és a vízminőség változásától függően módosíthatók. A kiigazítási stratégiák a következők:
1. Kisléptékű tesztelés: Az optimális adagolási mennyiség meghatározása, ellenőrzött tesztek elvégzése különböző adagolási körülmények között.
2. Online monitorozás: Valós idejű felügyeleti berendezések használata a vízminőség mérésére, majd az adagolás beállítására.
3. Időszakos értékelés: A kezelés teljesítményének gyakori és gondos értékelése és a kezelési dózis módosítása, amely a változó vízminőség és a változó működési igények miatt szükséges.
VII. Figyelembe vett biztonság és környezet
A flotációs reagensek használatakor elengedhetetlen a biztonsági és környezetvédelmi előírások betartása a személyzet és a környezet védelme érdekében:
1. Biztonsági óvintézkedések: A védőfelszerelést viselő kezelőknek kerülniük kell a reagensekkel való közvetlen érintkezést.
2. A reagensek tárolása: Mivel egyes reagensek lebomlanak nedvességnek vagy magas hőmérsékletnek kitéve, azokat a gyártó előírásai szerint kell tárolni.
3. Szennyvízelvezetés: Ne engedje ki a tisztított szennyvizet, és győződjön meg arról, hogy az megfelel a kibocsátási szabványoknak, így a szennyezés nem válik másodlagossá.
4. Hulladékkezelés: A használt reagenscsomagolást és a maradék reagenseket a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően ártalmatlanítsa.